Gyermekkori sérülések okai

Nem telik el úgy gyermekkor, hogy ne legyenek esések, sérülések, sebek. Ez így is van rendjén, a gyerekek fejlődnek, tanulnak és közben néha megsérülnek. De miért sérülnek meg relatíve gyakrabban, mint a felnőttek? Az okokat két csoportba oszthatjuk: vannak az úgynevezett kognitív és vannak az anatómiai okok.

 

Gondolkodom – tehát elesem

A kognitív funkciók megismerési, információfeldolgozási és gondolkodási tevékenységeket jelölnek. Magyarul: látás, hallás, figyelem, gondolkodás, emlékezés, stb. Azt szoktam mondani, hogy amit az agyunk szürkeállománya tesz életünk során, az kognitív funkcióként értelmezhető.  De miért esnek emiatt el a gyerekek? Nézzük csak:

  • Természetüknél fogva kíváncsiak. Olyan helyekre bemásznak, vagy felmásznak, ahová mi már nem, hiszen mi is bemásztunk oda, amikor kicsik voltunk és tudjuk, hogy jó vagy rossz ötlet ez. De az is egy jó példa lehet, hogy leugranak mindenről, amiről le lehet.
  • Folyamatosan új képességeket tesztelnek és akarnak elsajátítani. Olyan mozgásokat kísérelnek meg, amihez még nem elég fejlettek. Egy járni tanuló kisdednek az ugrás, vagy az egy lábon állás mind izgalmas kihívás. Ugyanakkor ezek olyan helyzetek, amiben ők sokkal könnyebben sérülést szerezhetnek, magyarul eleshetnek.
  • Fel akarnak tűnni. „Anya, apa nézd!” és máris egy olyan szituációban láthatjuk gyermekünk, amit veszélyt rejthet magában. Ennek mondatnak sokszor sírás a vége.
  • Szabályszegők. Lépcsőn gördeszkázni, sisak nélkül biciklivel ugratni, magasról leugrani számukra mind izgalmas dolog.
  • A beilleszkedés miatt indokolatlanul bátrak, nagy szükségük van kortársaik vagy az idősebbek elismerésére. Ha a nagyobb testvér le tud menni a domboldalon vagy épp a lépcsőn, a kicsik is utána csinálják, hogy rájuk is büszke legyen a többi gyerek, ők is “menők” legyenek.

 

A gyermek nem kicsi felnőtt

A gyerekek nem csupán abban különböznek a felnőttektől, hogy kisebbek, bár tény, hogy emiatt másképp sérülnek. Sok tényező hozzájárul egy kis vagy nagy balesethez. De nézzük sorban:

  • Kisebb a tömegük, méretük. Emiatt a becsapódásokat, eséseket könnyebben viselik, viszont messzebbre is repülhetnek.
  • Rugalmasabb a vázrendszerük. Ez az a tulajdonság, ami miatt teljesen más a gyermekkori sérülések mechanizmusa. Ők sokkal hajlékonyabbak, jobban elnyelik a baleseteknél keletkező energiákat.
  • Mozgásrendszerük fejletlensége az egyik legfontosabb tényező. Igaz, hogy rugalmasabbak, amikor megtörténik a baj, de mivel ügyetlenebbek még a kicsik, többször is megesik, hogy például sérülnek. Az egyensúlyozó rendszerünk hosszú évek alatt fejlődik ki. Sok idő, amíg megtanulják használni és a tanulási folyamat része a kudarc is, jelen esetben a baleset.
  • Növekedésből adódó tulajdonságok. Folyamatos fejlődésben vannak. Gyermekkorban testünk bizonyos pontjai úgynevezett növekedési zónák, ami azt jelenti, hogy ott növekszünk. Ezek a zónák sérülékenyek, ez leginkább a kezelésüket befolyásolja. Ebben teljes mértékben mások, mint mi felnőttek.
  • Kiváló regenerációs képességük van és ebben verhetetlenek is. Sokkal jobban gyógyulnak, mint a felnőttek. Bennük tombolnak a növekedési hormonok, hihetetlen regenerációra és gyors felépülésre képesek. Nap mint nap csodájára járok ennek!

 

Mit tehetünk mi?

Nem tartom célravezetőnek, ha gyermekünket a széltől is óvjuk. Azon a véleményen vagyok, hogy a kis sérülések, bakik hozzátartoznak a fejlődéshez. Természetesen a nagy bajt érdemes elkerülni, ennek érdekében sokat tehetünk már azzal is, ha beszélgetünk a gyermekeinkkel. Mondjuk el nekik azt, mit tegyenek, hogy elkerüljék a balesetet. Tiltással csak a szabályszegő énjüket erősítjük. Inkább tanítsuk meg őket mászni, futni, biciklizni, helyesen használni a sporteszközöket.

Fontos, hogy a gyermeknek megfelelő sportot válasszunk és használjuk a védőfelszerelést. Mi magunk is, hiszen utánoznak minket. Ha én nem hordom, hiába várom el, a gyerekem sem veszi fel a sisakot, ha biciklizik. A gyermekek utánoznak, szülőket, felnőtteket, más gyerekeket, minket. Ha pedig megtörténik a baj -ami valljuk be, az esetek nagy többségében kis seb vagy horzsolás-, legyen nálunk fertőtlenítő. Lehetőleg olyan, ami átlátszó, nem csíp, és könnyű használni.

Cikk írója:
Dr. Kőnig Róbert
Gyermeksebész

Posztolás dátuma

Blogunkat azért hoztuk létre, hogy segítséget nyújtsunk az otthoni sebkezelésben mind a ház körüli balesetek ügyében mind a krónikus betegek otthoni ellátását segítve és hiteles szakmai forrásokat biztosítsunk a fertőzések és az esetleges állapot romlás elkerülése végett.

Az otthoni balesetek száma évről-évre folyamatosan növekszik. Legyen szó akár konyhai, takarítási, barkácsolási, vagy éppen kertészkedés közben bekövetkező balesetekről. A statisztikák szerint a horzsolások, az égési sérülések, a vágások, csípések legtöbbször éppen a házimunkák és a kerti tevékenységek végzésekor következnek be.

A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!