Trambulin balesetek – megfelelő használat mellett is veszélyes
Dr. Kőnig Róbert
Gyermeksebész cikke a trambulinozás veszélyeiről
A trambulinozást 1936-ban George Nissen cirkuszi akrobata vezette be. A segédeszközt arra használta, hogy elkápráztassa vele a közönségét. 14 évvel később, az 1950-es évek óta a trambulinok szabadidős használata drámai módon megnőtt, különösen Észak-Amerikában, Európában és Ausztráliában.
Az Egyesült Államokban a háztáji trambulin értékesítése meghaladta az 500.000 darabot évente már 2007-ben is. Ezt követően növekedett meg Európában is az eladások száma, illetve 2010 óta hazánkban is egyre népszerűbb termék
A koronavírus-járvány óta a balesetek száma azonban fokozatosan nő, mivel a gyermekek sokkal többet tartózkodnak otthon, mint azelőtt. A szülőknek bizonyára könnyebbséget jelent, hogy a srácok lefoglalják magukat, s mindezt ráadásul a szabad levegőn teszi.
Az ártalmatlannak tűnő eszköz egyébként, az ismétlődő mozgás hatására ingerli az egyensúlyt szabályozó rendszert, azaz: neurológiai szempontból segíti a gyermek fejlődését. Bizonyára többekben felmerült a kérdés, hogy akkor mi a baj a trambulinnal?
A trambulin nem sport, hanem profi akrobatikus eszköz
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az utóbbi években drámain megnőtt a trambulinos balesetek száma.
Jelenleg a magyar viszonyokat figyelembe véve, nagyságrendileg ugyanannyi gyermek szorul műtéti ellátásra trambulinos baleset miatt, mint kerékpáros baleset miatt. Egy bökkenő van csak, sokkal több bicikli van forgalomban, mint trambulin. Mit jelent ez? Azt, hogy trambulin használata közben sokkal nagyobb az esélye annak, balesetet szenvedjenek, komolyabb sérüléseket szerezzenek, amely operációval végződik.
A köztudatban elterjedt, hogy a trambulin fejleszti az idegrendszert. Muszáj megjegyezni, hogy az állítás igaz is, de semmivel sem fejleszti jobban, vagy másképp, mint például a hintázás. Ugyanis a belső fülben elhelyezkedő receptorokat ingerli mindkét mozgásforma. Hintás baleset pedig extrém ritka. De nézzük tovább, sok szülő arról számolt be, hogy gyermekük trambulinozás után tanult meg ugrálni. A mozgásfejlődésben az elrugaszkodás két lábbal egy fontos lépés. Véleményem szerint ez is megtanítható a gyermek emelésével: egyszerre mindkét kezénél fogja emeljük fel.
Az ausztrál gyermekorvosok társasága végzett olyan kutatásokat, melyek ijesztő eredménnyel zárultak. A trambulin 6 éves kor alatt sokkal többször járul hozzá törésekhez, ficamokhoz, ismeretlen eredetű hát és fejfájásokhoz. Ennek oka nem más mint, hogy a trambulinozás közben a folyamatos becsapódásra a 6 év alatti gyermekek vázizomrendszere nincsen még felkészülve. Elfárad, megsérül, deformálódik. Ez mindenképp elgondolkodtató.
A balesetek száma csökkenthető a szabályok betartásával
Pár egyszerű szabály betartásával a kisebb-nagyobb balesetek elkerülhetőek, megelőzhetőek
– Egyszerre csak egy gyerek legyen bent. (Ha ugyanis többen vannak, akkor összekoccanhat a fejük, fellökhetik egymást vagy egymásra eshetnek.)
– Tegyünk a rugókra szivacsokat. (A rugók sok bőrsérülést okozhatnak, ha ráesnek.)
– Szereljük fel a hálókat. (Előfordul ugyanis, hogy kiesnek belőle a gyerekek és az okoz balesetet)
– A trambulint ne tegyük fa alá. (A gyerekek beütik a fejüket a faágakba.)
– Ne a legmagasabb pontra állítsuk fel. (Nagyobbat eshetnek, ha kirepülnek.)
– Semmiképp ne másszon be a trambulin alá a gyerek. (Törvényszerű, hogy rá fognak ugrani.)
– Csak folyamatos szülői felügyelet mellett használják a gyerekek a trambulint. (Nem jó babysitter, ez az akrobatikus eszköz.)
Ha megtörtént a baj és a gyermek megsérült, végtagja deformált, nem hajlandó lábra állni akkor lássa orvos. Ugyancsak orvost szükséges felkeresni, ha a hasát ütötte meg a trambulinozó gyerek. Az úgynevezett tompa hasi sérülések gyermekkorban sok veszélyt rejthetnek.
Ugyanolyan fontos a kis sebek ellátása is. Főleg, ha a játék hevében észre sem veszik, hogy megsértették a bőrüket, vagy zúzódásuk keletkezett. A sebek sok fertőzés forrásai lehetnek, megfelelő koncentráció és hatékony sebkezelés elengedhetetlen. Fontosnak tartom, hogy a szer amivel tisztítjuk a sebet ne csípjen, és ha lehetséges, akkor legyen színtelen.
Cikk írója:
Dr. Kőnig Róbert
Gyermeksebész
Posztolás dátuma 2021.05.03.
